„Vajdaság szépsége a síkság szépsége.
Nagy folyók találkozásánál, a rétek és mocsarak között, a madárfészkekben, az árterületeken, ahol mégis kirepedezett sárral fenyeget az aszály, az emberek tarka, polikulturális sokasága telepedett le, Európa fontos oázisát képezve. Annak keresztútját.
Zamurović és Ibrajter több mint két éven át kutatták e táj szépségét, a barokk és biedermeier városok méltóságát, a kőolajmezőket és a szántóföldek mértani alakzatait.
Találtak itt embereket a tüzes flamand festményekről (szatír bőgősöket és harmonikásokat) karneváli hangulatú szamaragolókat, csokorba kötött szamárfejeket, és anyókákat, akik az aratás tiszteletére kötelet húznak. Friss menyasszonyokat ahogy fehér tündérruhákban állnak a fényképezőgép elé az élet forrásánál (a városi szökőkútnál), a gyógyfürdőzők pedig Ruszanda vizeiben saraznak.
Szárnyaló kamerájukkal elcsípték a nádasban fészkelő kócsagot, fehér csőrös madarakat a Császártó rejtett zugaiban, s egy egyszer adódó szerencsés helyzetben Zamurović fényképezőgépével parlagi sas fölé szállt sárkányrepülőn, és lencsevégre kapta, ahogy felemelkedik a Duna parti erdőből.
A repülő fotós, Dragoljub Zamurović a magasból nézte a tavakat, érintetlen mocsarakat és réteket, ahova ember mintha még nem tette volna be a lábát. Fekszenek úgy, ahogy teremtették őket.
Valamikor 475 000 ló és millió csikó volt itt. Most a modern lovász tükör előtt borotválkozik az istálló ajtajánál, ahonnan egy árva fehér ló kandikál. A Duna menti Gálya faluban pedig, ahol a ló dicséretére fiákerparádét szerveznek, a hagyományosan fekete fiákert fehérre festették, hogy passzoljon a fehér paripákhoz. Mint az álomban.
A vajdaságiak a legkülönfélébb versenyeknek hódolnak, mindig tréfásan félrecsapva kalapjukat, bohócos grimasszal, de komolyan. Kiválasztják a legnagyobb tököt, kolbász-, és szalonnafesztiválokat tartanak – gasztronómiai ünnepeket, amelyek mintha arra lennének hivatottak, hogy felváltsák az elmúlt idők néphagyományait.
A fényképezőgép lencséje sok mindent látott: szép falvakat, kolostorokat, püspöki palotákat, templomokat és katedrálisokat, és szfinxeket a karlócai papnevelde bejáratában.
Szabadka felett éjjeli villámok cikáznak, a zombori és a nagybecskereki városháza lenyűgöző paloták. Karlócán vasdíszek az ablakok körül, Versecen kutya áll az ablakban, Sremska Mitrovicán a római kori császári palota alapjait láthatjuk. Újvidék a várból nézve úgy fekszik a Duna mellett, mintha aludna.
Ilyen eredetien fényképezett Vajdaságot én még nem láttam.“
– Raša Popov
Recenzije
Obriši filtereJoš nema komentara.